Acta_sociologica.qxd

ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 29 KISS ZSUZSANNA
Hagyományos és modern kulturális határok
Zala megye nyilvános élete az 1860-as években Elõadásomban Zala megye nyilvános életének egy rövid korszakát fogom megvizs-gálni: az 1848/49-es forradalmat követõ idõszaknak, a neoabszolutizmusnak a má-sodik felét, az 1860-as éveket. Ezt a korszakot a történetírás hagyományosan – amegelõzõ reformkorhoz, illetve a rákövetõ polgári korhoz képest – kevésbé része-síti figyelemben. Márpedig a neoabszolutizmus, részben éppen átmenetiségénélfogva, érdekes problémákat és kérdéseket vet fel a hazai társadalomfejlõdés és kul-turális átalakulás, más szavakkal a rendi társadalom bomlása, a polgárosodás kap-csán. A kérdés a legtömörebben a következõképp fogalmazható meg: vajon 1848-at követõen folytonosságról vagy megszakítottságról beszélhetünk a magyar társa-dalom fejlõdésében? Elõadásomban a társadalom kulturális tagolódásánakvizsgálatán keresztül szeretném ezt a kérdést érinteni.
A nyilvános életet (amely most a legtágabb értelemben az emberek egymás elõtt, egymással folytatott interakciókban folyó társas életét jelenti) kulturális határ-vonalak tagolták. Mégpedig úgy – ez lényegi állításom –, hogy részben érvénybenmaradtak még a rendi korszakból örökölt hagyományos kulturális választóvonalak,másrészt azonban – a megelõzõ polgári és a folyamatban lévõ gazdasági forrada-lom hatására – új, vagyis modern választóvonalak is kialakultak, amelyek alapve-tõen más elvek szerint alakultak, mint a korábbiak.
Nem érintem a nyilvános élet (ha tetszik nyilvánosság) minden formáját (erre az idõ sem lenne elegendõ), hanem csak azokhoz a területeihez fordulok, amelyek, mi-vel kívül estek a törvényi szabályozáson, nem intézményesültek. Az intézményesformába szervezõdõ nyilvánosság, vagyis az egyesületi élet, a sajtó vagy éppen aközépszintû politizálás (a megyegyûlések) világa mindenkor – és ebben az idõszak-ban különösen – ki van téve a politikai hatalom ellenõrzésének és beleszólásának.
Ezzel szemben az általam nem intézményesített nyilvánosságnak nevezett társadal-mi szféra többet képes megõrizni spontaneitásából, ezáltal – várakozásaim szerint– hívebben tükrözi a társadalom (változásának) belsõ folyamatait.
A 19. század közepén Zala megye népességét a következõképp lehet leírni. A ha-gyományosan nagyarányú nemességérõl ismert megye zömében római katolikus la-kosságú volt, csak a nagyobb városokban (Nagykanizsán, Zalaegerszegen, kisebbmértékben Keszthelyen, Sümegen) élt számottevõ arányú izraelita népesség. A la-kosság fõ bevételi forrása szerint agrárnépesség volt, illetve, ugyancsak a városok-ban, nagyobb kézmûves, kisiparos csoportok is éltek. Ez a tömör leírás önmagábanalkalmas arra, hogy a „hagyományos” kulturális határvonalakra rávilágítson. A tár-sadalom hagyományos kulturális tagolódását ugyanis a rendi állás, a vallás, illetve ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 30 HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN KULTURÁLIS HATÁROK. ZALA MEGYE NYILVÁNOS ÉLETE AZ 1860-AS ÉVEKBEN a fõ bevételi forrás jelölte ki. Ezek a határvonalak – hagyományosan – nemcsak atársadalomban betöltött pozíciót, hanem ezzel egyidejûleg a nyilvános életben el-foglalható helyet is meghatározták.
Hagyományos kulturális határvonalak
A vallás, alapvetõ identitásformáló funkciója mellett, jelentõs szerepet töltött be atársas élet alakításban is, miután elsõdleges keretet biztosított az egy vallási cso-porthoz tartozók találkozásához és közös idõtöltéséhez. A vizsgált korszakban Za-la megye felekezeti megoszlása úgy alakult, hogy a döntõen római katolikus me-gyében (1857-70 között kb. 90%) a második legnagyobb vallási csoport az izraeli-táké volt (kb. 4%), és nagyjából ugyanekkora részt adott a két nagy protestánsfelekezet is (nagyjából fele-fele részben, bár a reformátusok aránya valamivel ma-gasabb volt az evangélikusokénál). A felekezeti csoportok tagjai szocializációjuksorán alapvetõen azonos erkölcsi normákat sajátítottak el, ebbõl fakadóan közös ér-tékeket vallottak, mentalitásuk alapja ebben az értelemben azonos volt. Mégis arendi helyzetbõl fakadó társadalmi presztízs erõs határvonalakat húzott a csoporttagjai közé, ami a mindennapi vallásgyakorlás során (például a templomi ülésrend-ben vagy a körmenetekben elfoglalt helyben) a résztvevõk számára világosan meg-mutatkozott. Természetesen a csoporton belüli választóvonalaknál jóval erõsebbvolt a csoportok között húzódó határvonal, ami ugyancsak megmutatkozott a fele-kezeti nyilvános életben is. A helyi sajtó kuriózumként említi azt az 1863-as esetet,amikor az izraelita purim ünnepén „a temérdek álarczos közt nemcsak izraelitákvoltak, hanem a mi népünkbõl is néhány ifjú” (Zala-Somogyi Közlöny – a további-akban ZSK – 1863. 03. 10.).
A munka világa ugyancsak messzemenõen befolyásolta, hogy ki hogyan vehe- tett részt a nyilvános életben. A megye markánsan és hagyományosan mezõgazda-sági terület volt: lakói között a birtokosok és bérlõk 53.000 fõs, illetve az õsterme-lésben foglalkoztatott munkások 64.000 fõs tömege volt a domináns. Birtokosok ésmunkások között – a nyilvános élethez való viszonyukat tekintve – alapvetõ határ-vonalat jelentett, hogy míg a birtokaik jövedelmébõl élõk számára a kulturális vagytársas életben való részvételt alapvetõen a városi báli szezon és a vidéken vagy für-dõhelyen töltött idõszak váltakozása határozta meg, addig a munkások számára amezõgazdasági munkák idõhöz kötöttsége volt a döntõ. A mezõgazdasági idénybena munkásoknak nem volt lehetõségük a nyilvános életben való aktív részvételre.
Ahogyan a korabeli lap megfogalmazta: „A vásár napjai félünnepet képeznek a pa-rasztgazda naptárában.” (ZSK, 1862. 08. 20.) Ehelyett a gazdálkodó életvitelhez atársas életnek rá jellemzõ, speciális formái kapcsolódtak: például a termények be-takarítása, feldolgozása során zajló közös tevékenységek (az aratási ünnep,a szüret,az asszonyok, gyerekek közösen végzett munkái stb.).
Mindazonáltal a hagyományos nyilvános életben nagy jelentõsége volt a profán ünnepeknek. Báli idõszakban a megye városaiban egymást érték a mulatságok. Az1863 januárjában például a „zalai nemes ifjúság rendezett tánczvigalmat Sümegen, ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 31 (…) Nagykanizsán a kereskedelmi kaszinóegylet” (ZSK, 1863. 01. 10.). Ugyancsakjanuárban mulatságot tartottak a kanizsai nagy kaszinóban és a polgári egyletben(ZSK, 1863. 01. 20.), valamint Csáktornyán is (ZSK, 1863. 02. 01.).
Tézisem szerint a társas életben a forradalmat követõen is továbbéltek a társa- dalmi nagycsoportok rendi kötöttségei. Ezt az állítást a báli események vizsgálatamegerõsíti. A magát „zalai ifjakként” megnevezõ társaság évrõl-évre megrendeztetáncos mulatságát. De vajon kik voltak az említett „ifjak”, és kik vehettek részt azõ mulatságaikon? A Zala-Somogyi Közlöny az 1864-es báli szezon apropóján ép-pen ezt a kérdést firtatta. Ahogy a lap Bukógáti nevû szerzõje írja, a „zalai ifjak”nevébõl nem derül ki, hogy pontosan kiket is takar: a birtokos, az iparos, a keres-kedõ, esetleg a földmûves ifjakat? Akárkikrõl legyen is szó, „legutóbb e névvelolyan pikniket rendeztek, ahonnan ki volt zárva zsidó, prokátor, purger” (ZSK,1864. 01. 20.). Más forrásokból – a fõispáni helytartó levéltári irataiból – egyértel-mûen kiderül, hogy az ifjak a megye fõúri sarjai és a zalai nemesek voltak, akik abelépti díjak árának magasra emelését eszközül használva eleve elzárkóztak a tár-sadalmi keveredéstõl. Másrészrõl ugyanakkor a helyi elit szívesen mulatott a magazártkörû rendezvényein kívül is. Erre adott lehetõséget az 1864 báli szezonjábanelõször megrendezett „cseléd tánczvigalom,” amelyen cselédek és uraik együtt ve-hettek részt. A mulatság azonban nem volt maradéktalanul sikeres, ugyanis: „szá-mosan jelentek meg cselédek és mívelt urak, kik egymással kedvesen mulattak vol-na, ha nem jelennek meg a mívelt osztályból sokan, melák, buldog, kopó, vizsla,pincs-ebekkel, melyek az álarczosokat hangos ugatással vevék üldözõbe” (ZSK,1864. 02. 10.). Hogy az urak szándékos heccérõl vagy csupán véletlen balszeren-csérõl volt szó, arról a források hallgatnak. Akárhogyan is, a cselédvigalom min-denképpen formabontó volt abban a tekintetben, hogy a hagyományos társadalmiválaszvonalak fellazítását célozta (hiszen cselédek és urak közös mulatsága koráb-ban még csak ötlet szintjén sem merült föl). A végsõ értékeléshez azonban érdemesidézni a megyei lap kommentátorának ide vonatkozó megjegyzését, miszerint:„Zugolódott a cselédosztály [mármint az urak kutyáinak megjelenése miatt, K. Zs.],de mit sem tehetett, mert az ur szavára a szolgának hallgatni kell” (uo.).
1864-ben járunk, tehát egy évtizeddel azután, hogy Mocsáry Lajos papírra ve- tette a magyar társas életrõl rajzolt korképét (kórképét). De még az eltelt egy évti-zed után is helytállóak az õ szavai: „kasztok, osztályok, kiváltságok a társaságbanfolyvást léteznek százados elõítéleteikkel… Sokkal többen vannak kétségtelenül,kik magokat azokon tökéletesen túlteszik, de a nagy többség még csak némi rész-ben, közte sok tán mit sem engedett” (Mocsáry 1855: 18.).
A 19. század közepén lezajló polgári forradalom révén megkezdõdött a hagyományostársadalmi választóvonalak, határok lebontása. Ezt a folyamatot erõsítette a polgáriforradalmakkal egy idõben zajló gazdasági forradalom, amely átalakította a termelésrendjét. De nemcsak termelését, hanem – ahogyan arra az elsõk között NielMcKendrik és szerzõtársai felhívták a figyelmet – a fogyasztásét is. A 18. századiAngliában a városok gazdaságának fellendülése és ezzel párhuzamosan egy modernértelemben felfogható fogyasztói réteg megszületése figyelhetõ meg. Ezt a folyama- ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 32 HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN KULTURÁLIS HATÁROK. ZALA MEGYE NYILVÁNOS ÉLETE AZ 1860-AS ÉVEKBEN tot nevezi az angol történetírás „fogyasztói forradalomnak” (consumer revolution)(McKendrik és társai 1982).1 Az ipari forradalom eredményeképp megnövekedetttermelés a fogyasztói javak piacának minden területén éreztette hatását, így a gazda-sági változások hatására a szabadidõ eltöltésének is új formái jelentek meg. Ezekazonban nem egyformán voltak elérhetõek a társadalom csoportjai számára, sõt jósze-rével elzártak maradtak mindazok elõl, akik nem rendelkeztek megfelelõ jövedelem-mel vagy éppen az új jelenségek befogadásához szükséges kulturális háttérrel. A „fo-gyasztói forradalom” messzemenõ hatással volt a társadalom kulturális tagolódására.
A polgárosodás, a kulturálódás értelmében vett „civilizáció” és a társadalmi távolság-tartás (social distancing) ugyanis kéz a kézben jártak (Borsay 1989: 286.). Ez nemmást jelent, mint hogy miközben egyfelõl a hagyományos társadalmi-kulturális vá-lasztóvonalak (a vallás, az öröklött státusz vagy éppen a foglalkozási struktúrában el-foglalt hely) veszítettek erejükbõl, ugyanakkor a korábbiakban nem ismert jelentõ-ségre tett szert a fogyasztásban, különösen pedig a kulturális javak fogyasztásában be-töltött pozíció. Az ebbõl fakadó kulturális határokat nevezem „modernnek.” Modern kulturális választóvonalak
A 19. század közepére Magyarországon is egyre inkább megfigyelhetõ, hogy a társasélet eddig bemutatott hagyományos formái mellett újak is megjelennek. Valószínûlegtúlzás volna Magyarországon „forradalomról” beszélni a fogyasztás terén, annyimégis elmondható, hogy nálunk is fellendülés kezdõdött, elsõsorban a városokbakoncentrálódva. Ez több módon is megmutatkozott: a városok népességének növeke-désében, a városi épített környezet megváltozásában (parkosítás, sétaterek nyitása,korzók építése), a városi gazdaság jellegzetes mintázatainak átalakulásában – példá-ul a tercier szektor megerõsödésében. És mindezek mellett elsõsorban abban, hogy ki-szélesedett a szabadidõ eltöltésére kínálkozó lehetõségek és formák köre, és a meg-sokasodott lehetõségek mind szélesebb közönség számára váltak elérhetõvé.
A továbbiakban a nyilvános társas életnek ezeket az új típusú fórumait veszem sorra röviden, miközben igyekszem megmutatni a fogyasztó kultúra magyarorszá-gi kibontakozásának sajátosságait is. E sajátosságok közül a legmarkánsabb az,hogy míg nyugaton a „fogyasztói forradalom” egyik legfõbb vívmánya a társadal-mi osztályok közötti kulturális határvonalak fellazítása, addig nálunk a fogyasztóikultúra elterjedése során a társadalmi csoportok közötti hagyományos határok nem– vagy csak részben – omlottak le.
A szerzõk azt állítják, hogy a 18. század angol társadalom fogyasztói forradalmat élt át; az egy fõ-re esõ fogyasztás ugrásszerûen megnõtt az arisztokrácián kívüli társadalmi rétegekben is. „. [a] 18.
század második fele a szerzés és költés olyan lüktetésének,. a termelési és értékesítési technikákolyan robbanásszerû fejlõdésének lett szemtanúja, melynek következtében a társadalom különfélerétegei korábban nem látott mértékben élvezhették a vásárlás örömeit.” (McKendrick, Brewer,Plumb 1982: 9; a fordítást Zentai Violetta: A fogyasztás kultúrája és a történelem. címû cikkébõlidéztem. Lásd: Replika 1996. [21-22.] 139–159.).
ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 33 Az új típusú közönségprogramok közül Zalában a leggyakoribb a zenészek és a táncmûvészek fellépése volt. Nagykanizsán például szinte minden hónapra jutottegy-egy hegedû-2, fuvola-3 vagy énekmûvészi elõadás. A híresebb fellépõk, mintpéldául Hollósy Kornélia4, „a körülfekvõ megyék távol vidékeirõl is” (ZSK, 1863.
05. 20.) összegyûjtötték a közönséget, mások esetleg csak a városokból vagy a vá-rosokhoz közel fekvõ vidékrõl csalogatták az érdeklõdõket. A fellépõk számának megszaporodásával párhuzamosan a kínálat differenciálódá- sa is megindult. Amíg az említett Hollósy Kornélia vidéki turnéi alkalmával az ope-ra népszerûsítésén munkálkodott, és mûsoraival elsõsorban a mûvelt, elit közönségetszólította meg, addig a nyaranta zsúfolásig telt kerthelyiségekben a szórakozva mû-velõdni vágyó közép- és alsóbb rétegekbõl kikerülõ közönség találta meg a neki szó-ló programokat. A lehetõségek és a helyszínek gyarapodása elválasztotta egymástól akülönbözõ társadalmi rétegeket. A helyi mûkedvelõ elit közönségnek szervezett mû-vészeti estélyeken a városlakó nemesség és hivatalnokértelmiség múlatta az idejét,miközben a városok és a környékbeli falvak mulatói, mulatókertjei az alsóbb rétegekspontán találkozásának, mulatozásának nyitottak teret. „A szép idõt már élvezni kez-di a közönség a mulató kertekben, melyek egyikében minden vasárnap egy állatot le-het nyerni.” – szólt például a Zala-Somogyi Közlöny egyik rövid híradása (ZSK,1863. 04. 20.); ilyen mulatókertben a megyei nemesek azonban sosem fordultak meg.
Megjelentek egészen újfajta látnivalók is, de ezek ugyancsak differenciáltan jutot- tak az egyes társadalmi csoportokhoz. A modern technika nagy vívmánya volt a fény-képezés. Az 1862-ben Nagykanizsára látogató „körmendi gyógyszerész – mint fény-képész” (ZSK, 1862. 07. 01.) szolgáltatásai azonban – a magasan szabott árak miatt– csupán egy szûkebb kör számára voltak elérhetõek. Ha fényképet nem is csináltat-hatott magáról bárki, a fotómûvészet eredményei nagyobb közönség számára is elér-hetõvé váltak, amikor a városi vendéglõben egy másik fotómûvész, „természethûphotographiai látványosságot”, vagyis 300 fotót állított ki (ZSK, 1863. 10. 10.).
Ugyancsak populáris esemény, a hagyományos állatvásárok mintájára megszervezettlátványosság volt az a „nagyszerû állatsereglet…, mely közt egy nagy oroszlán mu-togattatik” (ZSK, 1863. 08. 01), vagy a „világhírû olasz herkules, akrobata és erõmu-tatványai” (ZSK, 1864. 02. 10). A fizikai hatások és benyomások (erõ, méret, bátor-ság) elõtérbe helyezése a tradicionális vásári mutatványokhoz közelítették ezeket azújszerû látványosságokat is, így befogadhatóbbá, a megszokott kulturális keretek kö-zött értelmezhetõvé téve õket az elit kultúrából továbbra is kirekedtek számára.
„Beckner Sarolta hegedûmûvésznõ a Zöldfa szálloda termében” (ZSK, 1862. 06. 01.); Frank Ignácnéphegedás elõadása ugyanott 1863. márc. 28-án (ZSK, 1863. 04. 01.).
„A Doppel testvérek fuvolakoncertjén, Sipos Antal zongoramûvész is közremûködik a Zöldfa ven-déglõben.” (ZSK, 1862. 07. 20.) Hollósy Kornélia (1827-1890), szoprán operaénekesnõ, 1846–49 és 1854–1862 között a NemzetiSzínház tagja volt. A forradalom alatt és után számos jótékonysági akcióban vett részt, évi fizetésé-nek három százalékát a honvédségnek és a Nemzeti Bank létrehozására ajánlotta. Széchenyi teme-tésén õ énekelte a Requiem szólóját, utolsó jelentõs fellépésén pedig, a Bánk bán õsbemutatóján(1861-ben) Melinda szerepét énekelte.
ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 34 HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN KULTURÁLIS HATÁROK. ZALA MEGYE NYILVÁNOS ÉLETE AZ 1860-AS ÉVEKBEN Az 1840-es évek megalapozó idõszaka után a színjátszás is a forradalom utáni idõszakban teljesedett ki. A megyében csak Balatonfüreden volt színház, de annakellenére, hogy sem Zalaegerszegnek, sem Nagykanizsának nem volt állandó szín-háza vagy koncertterme, ezekben a városokban is számos színtársulat megfordult.
A színielõadásokra – a más nyilvános eseményekhez hasonlóan – kirendelt hatósá-gi biztosi beszámolókból ismeretes azonban az is, hogy a közönség legnagyobb-részt a városi középrétegekbõl (polgárok, tanárok, mérnökök) került ki, és az újfaj-ta kulturális élmény sem a magasabb rangúakat, sem pedig az alacsonyabb társadal-mi helyzetûeket nem igazán érte el. Ugyancsak a középréteg jelentette a megyeifürdõhelyek – elsõsorban Füred – legtipikusabb közönségét is. A reformkor ótanépszerû fürdõhelyen a korszakban indult meg a fürdõzéshez kapcsolódó többlet-szolgáltatások körének kiszélesedése. 1861 és 1863 között önálló fürdõlap jelentmeg, megnyitott a település kölcsönkönyvtára is, sõt egy lövölde is a vendégek ren-delkezésére állt, és rendszeressé váltak az évente megrendezett Anna-bálok (Kato-na 2002: 69.). Mindezek mellett megkezdõdtek a fürdõhöz kapcsolódó nagyberu-házások, amelyeket – mint a fürdõhely kutatója írja – ebben a korszakban már „el-sõsorban nem a szükség, hanem az elõrelépés szándéka diktált” (uo.: 70.).
Mindezek az újdonságok valóban arra utalnak, hogy az 1860-as években fogyasz-tói fellendülés (ha nem is forradalom) kezdõdött a balatoni fürdõhelyen. Ugyanak-kor megváltozott a fürdõvendégek társadalmi összetétele. Az itt megforduló vendé-gek között a reformkorban a „mértékadó csoport” a környékbeli vármegyék hiva-talviselõ és birtokos köznemessége volt (Hudi 1989). Húsz évvel késõbb „areformkorra jellemzõ patriarchális fürdõéletet lassan felváltotta a polgári értelem-ben vett szabadidõhöz kötõdõ, tudatos nyaralási-szórakozási igény” (Katona 2002:56.). Eddigre az arisztokrata vendégek száma a töredékére csökkent a korábbinak,„a legtöbb fürdõvendég a kereskedõk közül került ki”, rajtuk kívül pedig továbbrais „a birtokos és többségében megyei hivatalt viselõ nemesség, valamint az értelmi-ség különbözõ rétegeinek képviselõi idõztek Füreden nagyobb számban” (Katona2009: 198.). Csakhogy ez a középosztály belülrõl igencsak tagolt volt – ahogyanerre a megyei közlöny tudósítója, a füredi és keszthelyi idény hangulatáról egyéb-ként meglehetõsen lehangoló képet festõ beszámolóiban nyomatékosan fel is hívtaa figyelmet. „Egyébként Füreden – szól az egyik ilyen beszámoló – a közönségnagy részben dandykbõl s zsidókból áll; s az utóbbiak nem pusztán henyélõ mula-tók. A cotteriák [értsd: kotériák, azaz társaságok, klikkek] gyönyörûen díszlenek.
Kedély, fesztelenség, mint még annyi pauvre [értsd: szegény, szegénységre jellem-zõ] tulajdonságok, innét számûzve. Pompás toilettek, szép fogatok a szegény filisz-tert folytonos feszültségben tartják. Lövöldözések, szelidebb párbajok, regatták aprogramhoz tartoznak. Bál esténkint, de csak a »kék vér« számára” (ZSK, 1863. 09.
20.). Hiába csökkent a vendégek között az arisztokraták száma, a szépreményû„nemesifjak” és a – vélhetõen nagyobb részben a zsidók közül kikerülõ – kereske-dõk csoportjainak elkülönülése rányomta a bélyegét a fürdõhelyek mindennapjaira(errõl lásd még Katona 2002: 60–63.). A fürdõhelyeken az 1860-as években mind-ezek szerint (még) nem történt meg a hagyományos társadalmi válaszfalak lebom-lása, társadalmi-kulturális értelemben nem teljesedett ki a polgárivá válás.
ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 35 Összegzés
A nyilvános élet intézményesített formát nem öltõ fórumainak hagyományos ésmodern típusai egy idõben, egymás mellett mûködtek. Jellegzetesen eltért azonbanaz e fórumokon résztvevõk köre. Amíg a megye vidéki, azaz városokon kívüli ré-szén még a század második harmadában is a nyilvánosság hagyományos fórumaivoltak az uralkodók, addig a városokban az egymással összekapcsolódó gazdaságiés társadalmi változások hatására a vizsgált korszakban a nyilvánosságnak mindtöbb újszerû fóruma is megjelent. Részben még Zala megye partikuláris példáján isigazolva látom azt a megállapítást, amely szerint az ipari fellendüléssel egy idõben,azzal összefüggésben megváltozott a fogyasztói, kulturális fogyasztói magatartásis, ami a szabadidõ eltöltésének (és ezzel együtt a nyilvános életnek) új és változa-tos formáit hívta életre. Amíg azonban a „fogyasztói forradalomról” szóló nyugatiszakirodalom szerint e folyamat egyik lényeges társadalmi hozadéka a társadalmiosztályok közötti átmenet könnyebbé válása, addig – legalábbis a talált forrásoktükrében Zala esetében úgy tûnik – nálunk ezek az új fórumok is csak kevéssé tud-tak hozzájárulni bizonyos hagyományos, merev társadalmi határvonalak (minde-nekelõtt például a keresztények és izraeliták, vagy a városi és vidéki lakosság kö-zötti választóvonalak) bomlásnak indulásához.
Hivatkozott irodalom
BORSAY, PETER (1989): The English Urban Renaissance. Culture and Society in the Provincial Town, 1660–1770. Oxford, Calendron Press.
HUDI JÓZSEF (1989): A balatoni fürdõkultúra a reformkorban. In Bilkei Irén (szerk.): Közlemények Zala megye közgyûjteményeinek kutatásaiból, 1988. (ZalaiGyûjtemény 28.) Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 109–135.
KATONA CSABA (2002): Füred és vendégei. Egy fürdõhely és „társadalma” az 1840- 1860-as években. Korall (7–8), 56–77.
KATONA CSABA (2009): A balatoni nyár – anno 1861. In Paksy Zoltán (szerk.): Za- lai történeti tanulmányok, 2009. (Zalai Gyûjtemény 67.) Zalaegerszeg, ZalaMegyei Levéltár, 191–230.
MCKENDRICK, NIEL–BREWER, JOHN–PLUMB, J. H. (1982): The Birth of a Consumer Society: The Commercialization of Eighteenth-Century England. London,Europa Publications.
MOCSÁRY LAJOS (1855): A magyar társasélet. Pest, Müller.

Source: http://szociologia.btk.pte.hu/sites/default/files/Acta_Sociologia/07_-_kiss.pdf

Microsoft word - the ambrotose story with box.doc

The Story of Ambrotose® Complex A new level of benefits from over a decade of nutraceutical science & research. Ambrotose® Complex is one of the worldʹs most important nutraceuticals. Why? • It’s an all-natural, plant-derived, non-toxic, “functional” food. • It has not been altered, synthesized, or genetically engineered in any way. • It has some of the most powerf

tools.cnc.bc.ca

New Drug Formulary for Members of CUPE Local 4951 at the College of New Caledonia Effective March 1, 2013, the College of New Caledonia and CUPE Local 4951 have negotiated a change to the prescription drug plan that is provided through Manulife Financial Contract Number 83709, such that only drugs listed on British Columbia’s PharmaCare Formulary wil be eligible for reimbursement, unles

Copyright © 2010 Medicament Inoculation Pdf